kilyukadt a doboz.

másodszor fordul elő 2 héten belül, hogy egy sörösdoboz spontán rupturál a táskámban – és mire észreveszem, súlyosan hypovolaemiás.
moshatom ki megint a táskát, meg kárbament egy fél söröm. bassza meg a nyuszi.
na nem baj, igazából máson jár a fejem mert tortát készülök sütni, Kizu holnapblesz nagyon öreg, én meg meg akarom lepni. biztos szebb lenne, ha vennék inkább egyet, de nem vagyok a híve ennek. inkább legyen ronda.
egy törpenyulat akartam neki venni ajándékba, mert már hónapok óta mondogatja hogy vegyünk egy nyuszit, de nem úgy alakult a munka+idő meg minden ahogy terveztük, és a mostani szobánkban nem férne el. ha lesz időnk megcsinálni a lakást, akkor szóba jöhet. de lehet, hogy nem is költözünk oda. most nem fejtem ki mert primkó üzemmódban [=telefobról ] írok. meg most anyagilag se állok olyan jól. a kedvenc házisör-boltom meg, úgy tűnik, bezárt. pedig akartam neki venni házi vörös sört (egtikünk se szereti a pezsgőt + a bort).
na mind1. az igazi gond az, hogy őnagysága pont ezen a napon fog korán hazaérni…


m. sternocleidomastoideus

megb***ottul nincs kedvem felkelni… illetve nem volt, de már megtettem. elég gyorsan túl kéne legyek ezen a kávén, aztán irány a meló – vagy fél órát ráhúztam a szundi üzemmódra, pedig most elvileg korábban kellett volna kezdeni. még csak kedd van, és máris egy szétvert fejű zombi frissességével vetekszek.
Charityvel és Nutterrel álmodtam, vihar volt kint, a bejárati ajtóban meg egy óriási szobanövény, és nem találtam a zöld kávéfőzőmet.


cirrocumulus.

utálok kidobni kaját. főleg most szégyellem magam emiatt, hogy ilyen csórók vagyunk. de rám romlik, nem tehetek róla, alig van étvágyam. két csomag ilyen kis kekszet ettem ma [olyan mint a jó reggelt, csak kisebb], meg egy sült csirkecombot, és ránézni se bírok a kajára. csokin, chipsen és sörön élek gyakorlatilag, habár legalább azt megeszem amit én főztem/sütöttem.
régóta antidohányos vagyok, de Brattől ma nyúltam cigit [múlt héten nagyjából ugyanebben a lelkiállapotban Ursulától], Shou meg citromos vízzel itatott, és rá kellett jönnöm hogy nincs az a folyadékmennyiség amit ne tudnék magamba tölteni. ehhez képest a két palack ásványvíz majdnem egy hétig érintetlenül hevert a szoba sarkában.
de legalább van valami hír a vizsgákról, örömömben Nuttert is felhívtam aki mondott valami baromi vicceset, Charityt viszont nem sikerült elérni, és nem is tudom, miért akartam felhívni egyáltalán. egyébként egész jól elvoltam ma a tanulással, habár kávézni nem volt kedvem beülni [pedig az a leghatékonyabb, anatómiát és mikrobiológiát is így tudtam csak rendesen tanulni], inkább hideg sört töltöttem magamba a villamoson, persze ez utána némi hátráltató hatással volt a koncentrációs készségemre. [a második].
kitörölgettem a spameket, de nincs kedvem visszatenni a captchát, olyan barátságtalan. különben is, némelyik spam egész hízelgően hangzott, csak az url-t és a mailcímet kellene módosítanom és máris úgy nézne ki, mintha nyalizó rajongóim lennének. persze ennyi erővel írhatnék kommenteket magamnak.
fekete a térdem, de ez ezúttal kosz, nem zúzódás. de ugyanúgy nem tudom, honnan van.
ja, Coen flörtölgetett egy mentőssel, és örömében felhívott, munkahelyi ürüggyel. aztán úgy köszönt el, hogy hajrá mentősök. eszemfaszom megáll. de legalább nem csak én vagyok hülye…


my hatred.

utàlom ezt a reggelt, ès nem azèrt, mert majdnem 300 spam fogadott belèpèskor. nem is azèrt, mert rohadt koràn kezdek ès egèsz hèten ilyen hùzós napjaim lesznek. de mèg csak nem is a vàrható hõsèg miatt, ès azèrt se mert csak 2 óràt sikerült aludnom. (vagy inkàbb annyit se).


just another…

újra teleraktam a dashboardomat feedeket tartalmazó widgetekkel. mintha lenne itt valami élet… mit tesz az emberrel, ha egyedül van x)
hát mit is… tegnap találkoztam Aoival. ittunk egy csomó sört, meg közben voltunk poharat és esernyőt venni. és amilyen szar napom volt, elég hamar átcsapott az egész vérkomoly mélyfilózásból felszabadult baromkodásba. meg rossz trolira szálltunk, és két perccel az indulás előtt ugrottam fel a vonatra, az elfogyasztott sörmennyiség ugyanis megtette a hatását. [a vonat legközelebb 1,5 óra múlva áll meg, úgyhogy szívás lett volna, ha rajta maradok, de gyors voltam].
se tegnap, se ma nem nagyon akaródzott felkelni, meg elindulni dolgozni. amúgyis nyűgös vagyok, legalábbis ami a munkahelyi dolgokat illeti. azt hiszem az sem javít a kedélyállapotomon, hogy még mindig nem tudjuk, mikor lesz vizsga, és a tanulást se viszem túlzásba. és meleg van, de rohadtul, és nem állíthatnám hogy hülyére dolgozom magam, mégis néha úgy érzem hogy közel állok hozzá hogy felforrjon az agyvizem.
ma elvileg találkozok Nutterrel. be kéne vonni Charityt is, hogy elviselhető legyen a dolog, és ezzel is legalább telik az idő…


majdnem-melaena.

ja, amúgy jó volt reggel, mikor bemondták hogy [többek között] Melina névnap van, Hugóval mindketten felkaptunk a fejünket, hogy “M-miii, melaena [=szurokszéklet] névnap!?”


macska.

meghalt egy daganatos beteg, akinek volt egy macskája és senki sem tudja, mi lesz vele. valaki esetleg…?


yellow snails everywhere.

zajlik ezerrel, én meg a laptopomat se kapcsoltam be már emberemlékezet óta. a blogol úgy szűnt meg hogy oda se figyeltem, e-mailt is kb. hetente olvasok, meg van egy csomó oldal ahová jó néhány hónapja nem léptem be.

Coennek ma tanult kollegáim diagnosztizáltak egy mélyvénás trombózist, ami amúgy baker cysta, ennek köszönhetően [hogy hátha mégis trombózis], Coen fexik egy napot a Hullagyárban, délután mesélte a rémtörténeteket.

Kizu egy hétig vidéken van, amire fura azt mondani hogy vidék mert egy nagy város, nade mégis kint van a **csába’, lényeg hogy fura egy kicsit, ennyi tömény együttlét után.


ezt tegnap írtam és belealudtam. volt itt még bő 10 sor, amire semmi szükség.
régen volt már ilyen, hogy egyedül vagyok, laptopról hallgatok zenét, fejhallgatóval, és rohadtul nem bírok elálmosodni. pedig elég kemény napom volt, a végén már kínomban énekeltem a szakadó esőben, a kölcsönlopott esernyő alatt amit aztán elhagytam.
hétvégén írtam egy dalocskát amúgy az eltaknyolásról.

kezd hűvös lenni, én meg álmosodok. annyi minden van, amit napközben leírnék, soxor meg is fogalmazódik a fejemben, de sosincs rá alkalom. pedig akartam pampogni azon hogy egyesek hogy kaptak jogosítványt, meg akartam nyugtatni mindenkit hogy kodeinre nyugodtan ihat, sört legalábbis; szidni akartam Coent; dicsekedni hogy nyertem 8 sört, ebből 6-ot Kizuval közösen úgy, hogy azt a maradék 4-et szedtük le a polcról amik nem voltak felnyitogatva, és abból 3 nyert; az OEP-et is megilleti egy-két kedves szó – de hát mindent nem lehet.

összetörtem a tabletem kijelzőjét, most Kizuét használom, de neki meg a másikat összetörte az egyik családtagja [senki se vállalta természetesen], na mindegy…

tök jók ezek a semmitmondó bejegyzések.


[...]

úgy tűnik, eléggé hanyagolom a blogolást mostanában. mindig tudnék mit írni, csak alkalom nem nagyon adódik.

azt álmodtam, hogy a macskám autóversenyekre jár, és sörözik. meg hogy Zé azzal szivat, hogy elüt motorral. Kizuval is volt valami egy isten háta mögötti töltésen, de nem nagyon emléxem rá. van a “szülő”városomnak egy része, ami nem létezik, de az álmaimban viszonylagos rendszerességgel szerepel. azt tudom, hogy hol helyezkedne el a valóságban, és egy gyár [nem tudom, milyen], egy régi, nagyon meredek lejtőn elhelyezkedő temető és egy öreg ház található itt, meg keskeny autóutak, kiégett füvű játszótér [de ez a valóságban is van valahol arrafelé].
nem olyan régen meg azt álmodtam, hogy Aoi meghalt, és bár meghagyta a kórházban, hogy ha bármi történik, az én számomat kell értesíteni, mégis egy nagyon hülye közvetett úton tudtam csak meg. igen szarul érintett a dolog, el is mondtam egyébként neki, pár nappal később meg újabb hisztit rendezett le, akkor nem értettem hogy álmomban miért tört le ennyire a halála :)

Dóri kapott állást az egyik kórházban, és nagyon úgy fest hogy neki is helyet kell szorítanunk a lakásban. egyébként is nehéz elviselni Hugót meg a hely is kicsi, úgyhogy felmerült, hogy Kizunál telepedünk le inkább. nekem semmi kifogásom nem lett volna ellene, de a kedves mama nem viselte túl jól a dolgot. egyébként nagyon szeretek ott lenni, az egész város nagyon tetszik, főleg este, de rohadt kényelmetlen az a szitu, hogy tudom, hogy nem látnak szívesen, ugyanakkor mégis jópofizás megy, amúgy meg hallom ahogy üvöltözik Kizuval és gyilkosnak nevezi őt…
Kizu ugyan eleinte nem ismerte be, hogy az anyja nem örül a jelenlétemnek, meg szerintem a létezésemnek se úgy általában, de azután előállt egy közös albérlet ötletével. ami nagyon sirály lenne, csak kész anyagi csőd, tekintettel az ő helyzetére.
azóta viszont szerzett állást, meg az OEP-től is kierőszakolt valamiféle járulékot, úgyhogy annyira nem kilátástalan a helyzet.

a jelenlegi lakásban egyébként is csak októberig maradnánk, de Hugo meg akarja várni, hogy meghosszabbítják-e a szerződését, mert ha nem, akkor egyáltalán nem érdemes itt lakást keresnie. akkor viszont mindenképp külön utakra kell lépnünk, csak számomra erősen kérdéses, hogy kibírjuk-e addig :)


Nephritis.

összeszedtem valami jó kis fertőzést, és mire úgy döntöttem, hogy orvoshoz megyek, elkapta a jobb vesémet is. Kizu már szombaton ki akarta hívni az ügyeletet, de mivel pár liter tea és ugyanennyi sör után el tudtam magam viselni valahogy, inkább azt mondtam, majd elnézek a házidokimhoz, ha nem szűnik. aztán hullámokban hol jobb, hol rosszabb volt, amikor hazaindultunk hétfő este, már kb semmi bajom. kivéve, hogy vacsora után rohadtul fájni kezdett a hátam. miért ne fájna, nehezet emelgettem és amúgyis hanyag tartásom van. reggelre körvonalazódott, hogy hol is fáj… a rendelőbe már nem tudtam gyalog menni, pedig közel van, a váróban meg fel-alá járkáltam, amíg kivártam az előttem lévő frontinos néniket.
há’persze, hogy véres, én is láttam rajta. telefont persze elfelejtettem vinni, úgyhogy hazasántikáltam, és jelentettem Coennek, hogy én bizony nem megyek szerdán dolgozni, bármennyire szeretné. helyette mentem a laborba, ahol nyitás előtt több mint fél órával is a 27. voltam, és megkaptam, hogy az egyetlen szúrható vénám “kis béna”.
találtam itthon lejárt flector port, attól valamennyire csillapodik a fájdalom, máskülönben nem nagyon akar. de így legalább tudok járkálni. (igaz, hogy feküdnöm kéne).
kíváncsi vagyok a laborleletemre. nem emiatt, hanem amúgyis.


he and his cat

‘- hát magával mi történt? nem volt kivilágítva a sodrófa?’
‘- összevesztem a macskával…’

ez a párbeszéd Zé és a hentes között zajlott le. az óriásmacska, aki szeretetből karmol, úgy elintézte Zé egyik kezét, hogy a kórházban kötött ki. rálocsoltak 1,5 l betadine-t, és azt az antibiotikumot kapta, amit én is szoktam, úgyhogy javasoltam hogy szerezzen mellé lopediumot is.

a macska reggel vitt neki egeret.


[…]

Zé ügyében lezárták a nyomozást, azzal hogy ő a hibás. olyan helyen tartózkodott, ahol nem volt szabad. a kollegák elmesélték, hogy a tiltó jeleket jóval a baleset után, utólag festették fel. [meg talán az se mellékes körülmény, hogy aki nekiment, nem is látott, mert meg volt rakva, és nem is hallott, mert fülhallgatóval hallgatott zenét. nekem nem adják be, hogy egy láthatósági mellényt viselő embert ha elüt valaki, az nem hibázott.]
még szerencse, hogy egyes betegek kedvelnek, és van köztük ilyan akinek vannak német jogász kapcsolatai. egyébként Hugo megint nem tudott hideg fejjel gondolkodni és megint felbaszta az agyát azon hogy én igen, úgyhogy inkább saját utakon indultam el.

a zv-vel vsz csúszok egy negyedévet, ha megoldható. őszintén, nem bánom most. nem a tanulás, hanem a gyaxi miatt.
de legalább Coen normális pár napja. szerintem valaki szólt neki hogy moderálja magát, vagy meglincseli a dühödt tömeg.


хемипаресис.

Kizu jól rámijesztett reggel. valamiért kimentem a szobából, és amikor visszajöttem, a földön feküdt féloldalt, félig a matracon, és semmire nem válaszolt amit kérdeztem, meg megmozdulni se nagyon akart. a székért mentem be amúgy, ki akartam vinni a másik asztalhoz, de ehhez a művelethez Kizu pont útban volt.
gondolom tornázott, amikor kimentem akkor is ezt csinálta, csak akkor még az ágyon. ezúttal elvileg fel akart kelni, azt mondta ez is a torna része. de elég morcos meg furcsa volt, valahogy nem tetszett a szitu.
vártam egy ideig, semmi. egyszer megpróbált felkelni de nem jött össze, visszafeküdt és úgy tűnt hogy nem is szándékozik megmozdulni. egy ideig vártam, aztán mondtam hogy nem tudok tanulni, amíg ő itt keresztbe fekszik, próbáljon meg felkelni. összejött valahogy, felült az ágyra, és panaszkodott hogy fáj a feje.
illetve alig lehetett érteni, amit mond, féloldalas volt a szája, nem tudott csak félig vicsorítani és az egyik karját nem tudta megtartani, és nem tudott megállni a lábán. [az ujjamat nem volt hajlandó a szemével követni, mindig a fejét is mozgatta.]
kért fájdalomcsillapítót, lementem érte és egyúttal megkérdeztem Zét, hogy korábban csinált-e ilyet. ő azt mondta, hogy nem. Hugo meg rögtön elkezdte, hogy irány a kórház. oké, szóltam Dének, aki el is kezdte felrángatni a gatyáját, odaadtam a gyógyszert Kizunak és kérdeztem, hogy nála vannak-e az iratai. nem értette, hogy minek, elmagyaráztam… ‘miért? nincs semmi bajom…’ és bakker, addigra tényleg nem volt. felállt szépen, kijött a nappaliba, és normálisan vicsorított.
a fejfájása is elmúlt. pedig az algoflex nem hat ilyen gyorsan [mást nem találtam].
viszont utána is rosszul volt, rángatózott a sérült keze, meg magától mozgott [azt nem mondta meg, hogy melyik mozdulatok azok, amiket nem direkt csinál], és ez marhára idegesítette úgyhogy még azért is letolt, hogy bocsánatot kértem. [azt hittem azért olyan ingerült, mert rám haragszik, majd ezért a kérdésért mondtam, hogy bocs].
alig evett valamit ebédre, aztán azt se várta meg hogy kávézzak, ki kellett mennem sétálni vele. miután jött egy zápor és jól eláztunk, hazamehettünk hogy megigyam a kávét, de utána még kimentünk egy kicsit. aztán megengedte, hogy tanuljak :) ja, természetesen nem hozta magával a gyógyszereit, de Zétől kapott valamennyi B-vitamint, a séta alatt meg jobban lett.
egész nap a fülemet rágta, hogy Animatrixot akar nézni, de a végébe belealudt. amikor először volt nálam, nem volt hajlandó az ágyamban aludni, inkább a matracon [az albérletben övé az ágy, enyém a matrac], most meg kijelentette, hogy ‘jó az ágyad, itt fogok aludni’ – és így is tett.
Hugo nagyon agitálta, hogy menjen be a kórházba, de nem akart. szerintem se nagyon tudtak volna mit csinálni vele, azért felesleges lett volna a fél napot eltölteni az SBO-n. [a 104-et csak akkor hívtam volna, ha a féloldali paresise nem múlik el, és akkor is csak abban az esetben, ha nem tudjuk letámogatni a lépcsőn az autóig].
egyébként én is elkezdtem szédülni, miután ő rosszullett, és csak kaja után jó fél órával múlt el. de ez olyasmi is lehet mint az egykori bokadistorsióm, ami elkezdett fájni több mint egyéves korában, amikor a sok polytraumatizált beteg között mászkáltam Kasselban.
egyébként annyiszor van hogy civilben automatikusan nyúlnék a pulzoxihoz, a vércukormérőhöz, és szégyenszemre egyik sincs itthon. [én nem vagyok az az agybeteg aki egy esetkocsi felszerelését tartja magánál, de azért néha jól jön egy vércukormérés.]
az előbb még álmos voltam kicsit, most meg már nem.


when she laughs she’s a devil

eddig minden polytraumatizálttól azt hallottam, hogy volt olyan időszak, amikor meg akartak halni.
miután, vétlenül[!], majdnem meghaltak és túlélték. és mégis van, hogy annyira kínlódnak, hogy nem akarnak élni.
végülis olyankor még nem tudják, hogy teljesen fel fognak-e épülni, vagy így maradnak; és ágyhoz kötve, teljesen mozgásképtelenül, amikor mindenhol csövek állnak ki az emberből, az idő csak vánszorog.
ez nekem olyan igazságtalan. miközben az, aki tehet róla, vígan éli tovább az életét. [az a szerencse, hogy egyik se volt akkor olyan állapotban, hogy ki tudjon ugrani az ablakon. (vagy egyáltalán bármit csináljon)].

amúgy szabin vagyok ma, holnap + holnapután. Coen nagyon nem akarta megadni, de végül kiírt. ugrálni tudtam volna a boldogságtól tegnap, hogy ma nem kell melóba menni. [ehelyett csak Kizut nyomorgattam meg egy kicsit].
tegnap bevágtam a fejem az asztal sarkába, akkor csak viszketett, ma reggelre viszont lett ott egy nagy pukli. [nemrég a fürdőkád csapjába sikerült beb***ni majdnem ugyanott]. van rajtam még néhány külsérelmi nyom ezen kívül, azt lehetne hinni hogy bántalmaznak otthon :) pedig nem is.


BTW


egyébként meg komoly szakbarbár vagyok.
amikor csak félig figyelek oda egy zene szövegére [többnyire mert félálomban hallgatom hajnalban], soxor olyanokat hallok, hogy a coronariákat emlegeti, vagy épp az APGAR-skálát, esetleg az intubálásról van szó.
közben meg nem is.


мп3

földöntúli boldogság öntött el: megtaláltam az elveszettnek hitt mp3-lejáccómat.


имеет смысл

húsvét valamelyik napján éjjel voltunk denevér- és bagolylesen, és láttunk is. bagolyból kettőt, max hármat, denevérből viszont sokat. [Kizu látta kiírva a tanösvény tábláin nappal, aztán pattogott mint a gyerek hogy mikor megyünk már denevért nézni].
szeretem az ilyen elhagyatott, világvége-hangulatú helyeket.

reggel vsz rátehénkedtem az ébresztőre, mert 4 után még 1-2 alkalommal riasztott, de aztán 5:22-kor ébredtem magamtól egy olyan álomból, amelyben elkéstem melóból. [és Coen egy bonbonos dobozban belenyúlt a legszebb bonbonba, amit én akartam megenni, hogy az gluténmentes-e.]

hazafele a maradék pár forintomból vettem egy sört, amit a buszon betoltam, aztán Georgina meghívott még egyre. most olyan jelentéktelen dolgokat írok, mint amikor egyszer osztálykiránduláson hajnalban hazafele a buszon magamhoz tértem egy kis időre és bölcsen megjegyeztem, hogy van egy olyan fejfájáscsillapító, aminek fejfájás a mellékhatása.


szombat.

ja, amúgy megcsináltuk K.-nak az üveget. a minta már régen megvolt rajta, azt Aoi elintézte. kívül-belül megmostam az üveget és beletöltöttem a meggypáleszt, és bevittem gravírgéppel együtt. utóbbira Kizu nem tudta, hogy mi, azt mondtam, félautomata defibrillátor. [a dobozában tényleg egy kicsit hasonlít]. amikor pakoltam be a táskámba, megkérdezte, hogy ‘mire kell a defibrillátor?’
a maradék páleszt ásványvizes palackba töltöttem és bevittem azt is, illetve Kizu hozta, Charity mézével együtt, mert az én táskámba ezek már nem fértek bele. amikor odaértünk a sulihoz, a társaság java része a bejárat előtt szívta a füstöt, úgyhogy meg tudtam nekik mutatni a cuccot. mondtam, hogy Kizu tudna mesélni a pálinkáról, mert a kórházban sikerült alaposan berúgnia tőle. egyik osztálytárs megjegyezte, hogy ja, le is sántult :)
K. nem nagyon akart magunkra hagyni minket, már így is elment hamarabb az osztály egy része, úgyhogy hátramentem az utolsó padhoz, és próbáltunk úgy állni hogy takarásban legyen, amit csinálunk. a hangról tudta, hogy gravírozunk valamit, de szerintem nem látta. aki ott volt, aláírta gravírgéppel az üveget [Dr. Szöszié olyan, mint a demens öregeké, 'kicsit olyan delirium tremens-es' - mondta ő. rá amúgy is azt mondtuk óra közben, hogy nem beszámítható, vigyük be, mert valami törvényekkel meg jogokkal kapcsolatban kötekedett].
a többség kocsival jött, de a maradék megkóstolta a páleszt – mondták, hogy ütős, Nóra meg állítólag a szagától is berúg. az egyik srác nagyon ellenkezett, mert vezet, de aztán mégis kért, ‘csak egy kicsit, csak a nyelvemnek…’
Charity elviharzott, úgyhogy a sörözésben csak Nutter, Kizu és én vettünk részt. Nutter ivott vagy 2-3 felest, Kizu csak egyet, én meg max 2 cl-t, aztán 2 sört per koponya, és így is eléggé kóválygott a látómezőnk.
Kizu: ‘nem tudjátok, merre van itt wc?’
L: ‘a bokor mögött.’
Nutter: ‘tetszik ez a hozzáállás :) amúgy ott van a hátunk mögött a suliban a mosdó…’

ja, ivás előtt el akartunk menni gyrosozni, de végül egy hamburgeresnél kötöttünk ki. elsétáltunk egy közeli padig, hogy ott leülünk és megesszük – mire odaértünk, a Kizuéból már semmi nem volt. kiderült, hogy azért nem mert gyrost kérni, mert nem tudta, mi az :)
Nutter elkezdte faggatni Kizut, hogy mi történt vele, adta ott az agyát hogy ‘én is mentős vagyok’, stb… reméltem, hogy észreveszi magát, de nem, úgyhogy nekem kellett rászólnom, hogy legyen szíves ne faggatózzon, amikor oda ért, hogy volt-e a kocsiban más is Kizun kívül. nem szerettem volna, ha megkérdezi, hogy mi lett vele. [meg egyébként is, az még rendben van, hogy az ember megkérdezi, hogy mi történt, de hogy aztán elkezd faggatózni a részletekről, ráadásul nem is tudja leplezni hogy csak kíváncsiságból... agyon tudnám néha(?) ütni Nuttert. (kár, hogy Charity nem volt ott, ő meg is tette volna)].

a héten nem lesz suli, de utána viszem megint az üveget, a gépet, és aláírja a maradék ember, aztán odaadjuk K.-nak.


бабло.

tegnap megittam 2 sört, és szabályosan berúgtam tőle.
egyébként eltűnt a bérletem. átnéztem mindenhol, és nem került elő, úgyhogy kénytelen voltam venni egy kétheteset, abból a kemény 10 ropiból, ami maradt a fizumból. [tandíj+számlák]. és még múlt hónapban éreztem csórónak magam… :)


[•••]

és még rólam feltételezték, hogy szociopata vagyok…
nem tudom hogy lehettem ennyire hülye, hogy nem láttam a szememtől. még védtem is ezt a szemetet, amikor egy nálam sokkal kompetensebb barát felvázolta, hogy mi a szitu, és nem fogadtam el azt a véleményét, hogy nem tehetek róla, hogy ilyen szinten agresszívvá tesz.
akárhogy is volt, végeredményben úgyis én vagyok a hülye, hogy nem hagytam ot a faszba a szuicid fenyegetőzéseivel együtt. blementem a kibaszot játszmáiba és ebből már nem magyarázom ki magam. hiába látom tisztán és világosan, hogy mi folyik, úgy forgatja a szavakat és olyan mesterien játszmázik, ami tankönyvbe illene.
ennyire még Hugo se volt velem szemét, mert hamar megunta. [illetve vele sose voltam elnéző + jóindulatú, így nem is tudott ennyi bőrt lehúzni rólam.]
megérdemelné, hogy valaki jól helybenhagyja ezért. én nem mocskolom be vele a kezem.